Sutnar 1897-ben született Pilzenben, Csehszlovákiában. A matematikából és építészetből szerzett diplomát, a prágai Iparművészeti Főiskolán pedig a festés technikáját sajátította el. Festőként indult, de szerteágazó érdeklődése miatt inkább a tervezés felé fordult. A cseh-amerikai alkotóművész az avantgárd képzőművészet, a grafikai dizájn, a tipográfia nemzetközi hírű mestere volt - de tervezett játékot, étkészletet, textileket, sőt még a kosztümtervezésbe is belekóstolt -, akinek munkássága a vizuális kommunikáció és a formatervezés számtalan területére hatással volt.
Nem véletlen az sem, hogy manapság, az infografika atyjaként emlegetik. Kérlelhetetlen funkcionalista volt. Meggyőződése volt, hogy a funkcionalitás és az esztétikum egyaránt fontos. Mi sem mutatja ezt jobban, mint kedvenc mondása, amit gyakran ismételgetett: "ha nem megfelelő a tipográfia, a sugárhajtású repülőgép pilótája nem tudja elég gyorsan leolvasni a műszerfalat a túléléshez”.
De ugorjunk vissza az időben és térjünk vissza 1939-be. Ekkor döntött úgy Sutnar, hogy Amerikában marad a német csapatok csehszlovákiai bevonulása miatt. Ekkor antifasiszta múltja, majd a II. világháború befejezése után antikommunista meggyőzödése akadályozta hazatérését. Ebből is kitűnik, hogy nemcsak szakmai ügyekben volt kérhetetlenül következetes. Fia szerint pedig, aki a 22 ezer darabos hagyatékot gondozza az ügyfelekkel sem igazán kötött komprosszimot és nem igazán hagyta, hogy beleszóljanak a tervezésbe. Ilyenkor inkább nem vállalta a feladatot.
Majdnem 20 évig (1941-60-ig) az amerikai Sweet's Catalog Services művészeti vezetője volt. Egyébként soha nem tanult meg tökéletesen angolul, vannak akik úgy vélik ez is - meg persze az erős bauhaus hatás - hozzájárult Stunar grafikáinak letisztultságához. A Sweet's-nél ugyanis a szerelési felszerelésektől kezdve, a generátorok műszaki leírásán át, mindenhez készítettek katalógust. Ezek megértése olyan nehézséget jelentett volna az olvasóknak, a megfelelő vizualitás nélkül, mint egy általuk nem beszélt nyelv megértése. Ez persze a kevésbé jóindulatú változat. Stunar mottója sokkal inkább magyarázatot ad: 'The designer must think first, work later' azaz a tervező először gondolkozzon és csak utána dolgozzon. Ez persze, nem pusztán a grafikai munkát végzők számára megfontolandó gondolat.
1951-ben saját céget is alapított. Reklámokat tervezett, dolgozott a McGraw-Hillnek és művészeti vezetője volt a Theather Arts magazinnak. Az ötvenes években az amerikai körzetszámok bevezetésekor a Bell telefontársaság katalógusait tervezte, neki köszönhetjük a körzetszámok zárójeleit valamint a dupla oldalas grafikai megoldásokat (ezeket elsőként alkalmazta).
Az esztétikum és a funkcionalitás mellett, a tudásmegosztás megszállottja is volt. Grafikai munkái is ennek szellemében készültek, a minél gyorsabb információfeldolgozást támogatták. Ez nem csak a konkrét munkáiban mutatkozott meg, szakmai tudása megosztásával sem fukarkodott. Szívesen publikált szakfolyóiratokban, munkafilozófiájáról és módszereiről három könyvet is megjelentetett: Design for Point of Sale (1952), Packiging design (1953), és a Visual Design in Action (1961), mindegyik alapvető szakkönyvnek számít, napjainkban is. Oly annyira, hogy ez utóbbi könyve - közösségi finanszírozásban - nem sokára újra kiadásra kerül.
Előremutató egyéni stílus, következetes kérlelhetetlenség és a tudásmegosztás az a három minőség, ami miatt a grafika ikonikus alakjai között tartják számon ma is Ladislav Stunart, majd negyven évvel halála után is.
2015. október 12., hétfő
Az információmegosztás megszállottja
Amikor 1939-ben, Ladislav Sutnar New Yorkba érkezett a Világkiállításra, hogy a csehszlovák pavilon munkálataiban részt vegyen, már Európa-szerte ismert és elismert grafikus volt. Több mint tíz éve Prága egyik legnagyobb könyvkiadójának művészeti vezetője volt, 16 jelentősebb kiállításon volt túl, mindemellett tanított és iskolaigazgatóként tevékenykedett. Ha valakire rá igaz a mondás: nem kell más csak megcsinálni és megmutatni, kommunikálni.
Sutnar 1897-ben született Pilzenben, Csehszlovákiában. A matematikából és építészetből szerzett diplomát, a prágai Iparművészeti Főiskolán pedig a festés technikáját sajátította el. Festőként indult, de szerteágazó érdeklődése miatt inkább a tervezés felé fordult. A cseh-amerikai alkotóművész az avantgárd képzőművészet, a grafikai dizájn, a tipográfia nemzetközi hírű mestere volt - de tervezett játékot, étkészletet, textileket, sőt még a kosztümtervezésbe is belekóstolt -, akinek munkássága a vizuális kommunikáció és a formatervezés számtalan területére hatással volt.
Nem véletlen az sem, hogy manapság, az infografika atyjaként emlegetik. Kérlelhetetlen funkcionalista volt. Meggyőződése volt, hogy a funkcionalitás és az esztétikum egyaránt fontos. Mi sem mutatja ezt jobban, mint kedvenc mondása, amit gyakran ismételgetett: "ha nem megfelelő a tipográfia, a sugárhajtású repülőgép pilótája nem tudja elég gyorsan leolvasni a műszerfalat a túléléshez”.
De ugorjunk vissza az időben és térjünk vissza 1939-be. Ekkor döntött úgy Sutnar, hogy Amerikában marad a német csapatok csehszlovákiai bevonulása miatt. Ekkor antifasiszta múltja, majd a II. világháború befejezése után antikommunista meggyőzödése akadályozta hazatérését. Ebből is kitűnik, hogy nemcsak szakmai ügyekben volt kérhetetlenül következetes. Fia szerint pedig, aki a 22 ezer darabos hagyatékot gondozza az ügyfelekkel sem igazán kötött komprosszimot és nem igazán hagyta, hogy beleszóljanak a tervezésbe. Ilyenkor inkább nem vállalta a feladatot.
Majdnem 20 évig (1941-60-ig) az amerikai Sweet's Catalog Services művészeti vezetője volt. Egyébként soha nem tanult meg tökéletesen angolul, vannak akik úgy vélik ez is - meg persze az erős bauhaus hatás - hozzájárult Stunar grafikáinak letisztultságához. A Sweet's-nél ugyanis a szerelési felszerelésektől kezdve, a generátorok műszaki leírásán át, mindenhez készítettek katalógust. Ezek megértése olyan nehézséget jelentett volna az olvasóknak, a megfelelő vizualitás nélkül, mint egy általuk nem beszélt nyelv megértése. Ez persze a kevésbé jóindulatú változat. Stunar mottója sokkal inkább magyarázatot ad: 'The designer must think first, work later' azaz a tervező először gondolkozzon és csak utána dolgozzon. Ez persze, nem pusztán a grafikai munkát végzők számára megfontolandó gondolat.
1951-ben saját céget is alapított. Reklámokat tervezett, dolgozott a McGraw-Hillnek és művészeti vezetője volt a Theather Arts magazinnak. Az ötvenes években az amerikai körzetszámok bevezetésekor a Bell telefontársaság katalógusait tervezte, neki köszönhetjük a körzetszámok zárójeleit valamint a dupla oldalas grafikai megoldásokat (ezeket elsőként alkalmazta).
Az esztétikum és a funkcionalitás mellett, a tudásmegosztás megszállottja is volt. Grafikai munkái is ennek szellemében készültek, a minél gyorsabb információfeldolgozást támogatták. Ez nem csak a konkrét munkáiban mutatkozott meg, szakmai tudása megosztásával sem fukarkodott. Szívesen publikált szakfolyóiratokban, munkafilozófiájáról és módszereiről három könyvet is megjelentetett: Design for Point of Sale (1952), Packiging design (1953), és a Visual Design in Action (1961), mindegyik alapvető szakkönyvnek számít, napjainkban is. Oly annyira, hogy ez utóbbi könyve - közösségi finanszírozásban - nem sokára újra kiadásra kerül.
Előremutató egyéni stílus, következetes kérlelhetetlenség és a tudásmegosztás az a három minőség, ami miatt a grafika ikonikus alakjai között tartják számon ma is Ladislav Stunart, majd negyven évvel halála után is.
Sutnar 1897-ben született Pilzenben, Csehszlovákiában. A matematikából és építészetből szerzett diplomát, a prágai Iparművészeti Főiskolán pedig a festés technikáját sajátította el. Festőként indult, de szerteágazó érdeklődése miatt inkább a tervezés felé fordult. A cseh-amerikai alkotóművész az avantgárd képzőművészet, a grafikai dizájn, a tipográfia nemzetközi hírű mestere volt - de tervezett játékot, étkészletet, textileket, sőt még a kosztümtervezésbe is belekóstolt -, akinek munkássága a vizuális kommunikáció és a formatervezés számtalan területére hatással volt.
Nem véletlen az sem, hogy manapság, az infografika atyjaként emlegetik. Kérlelhetetlen funkcionalista volt. Meggyőződése volt, hogy a funkcionalitás és az esztétikum egyaránt fontos. Mi sem mutatja ezt jobban, mint kedvenc mondása, amit gyakran ismételgetett: "ha nem megfelelő a tipográfia, a sugárhajtású repülőgép pilótája nem tudja elég gyorsan leolvasni a műszerfalat a túléléshez”.
De ugorjunk vissza az időben és térjünk vissza 1939-be. Ekkor döntött úgy Sutnar, hogy Amerikában marad a német csapatok csehszlovákiai bevonulása miatt. Ekkor antifasiszta múltja, majd a II. világháború befejezése után antikommunista meggyőzödése akadályozta hazatérését. Ebből is kitűnik, hogy nemcsak szakmai ügyekben volt kérhetetlenül következetes. Fia szerint pedig, aki a 22 ezer darabos hagyatékot gondozza az ügyfelekkel sem igazán kötött komprosszimot és nem igazán hagyta, hogy beleszóljanak a tervezésbe. Ilyenkor inkább nem vállalta a feladatot.
Majdnem 20 évig (1941-60-ig) az amerikai Sweet's Catalog Services művészeti vezetője volt. Egyébként soha nem tanult meg tökéletesen angolul, vannak akik úgy vélik ez is - meg persze az erős bauhaus hatás - hozzájárult Stunar grafikáinak letisztultságához. A Sweet's-nél ugyanis a szerelési felszerelésektől kezdve, a generátorok műszaki leírásán át, mindenhez készítettek katalógust. Ezek megértése olyan nehézséget jelentett volna az olvasóknak, a megfelelő vizualitás nélkül, mint egy általuk nem beszélt nyelv megértése. Ez persze a kevésbé jóindulatú változat. Stunar mottója sokkal inkább magyarázatot ad: 'The designer must think first, work later' azaz a tervező először gondolkozzon és csak utána dolgozzon. Ez persze, nem pusztán a grafikai munkát végzők számára megfontolandó gondolat.
1951-ben saját céget is alapított. Reklámokat tervezett, dolgozott a McGraw-Hillnek és művészeti vezetője volt a Theather Arts magazinnak. Az ötvenes években az amerikai körzetszámok bevezetésekor a Bell telefontársaság katalógusait tervezte, neki köszönhetjük a körzetszámok zárójeleit valamint a dupla oldalas grafikai megoldásokat (ezeket elsőként alkalmazta).
Az esztétikum és a funkcionalitás mellett, a tudásmegosztás megszállottja is volt. Grafikai munkái is ennek szellemében készültek, a minél gyorsabb információfeldolgozást támogatták. Ez nem csak a konkrét munkáiban mutatkozott meg, szakmai tudása megosztásával sem fukarkodott. Szívesen publikált szakfolyóiratokban, munkafilozófiájáról és módszereiről három könyvet is megjelentetett: Design for Point of Sale (1952), Packiging design (1953), és a Visual Design in Action (1961), mindegyik alapvető szakkönyvnek számít, napjainkban is. Oly annyira, hogy ez utóbbi könyve - közösségi finanszírozásban - nem sokára újra kiadásra kerül.
Előremutató egyéni stílus, következetes kérlelhetetlenség és a tudásmegosztás az a három minőség, ami miatt a grafika ikonikus alakjai között tartják számon ma is Ladislav Stunart, majd negyven évvel halála után is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése