Halloween szerelmese

Amanda Chapman, fotográfusnak mindig is a Halloween volt a kedvenc ünnepe. Az ünnep iránti rajongása egy igazán nehéz időszakot tett könnyebbé, mind maga, mind családja számára. Emellett Halloween mániája mára már a személyes márkája elválaszthatatlan részévé is vált. Három évvel ezelőtt, 2012. augusztusában Chapman férjénél, Gregnél rákot diagnosztizáltak. Amanda, miközben nagyon megijedt azzal is tisztában volt, az egész családnak szüksége van valami pozitív, örömteli dologra, hogy épelmével túléljék ezt az időszakot. Szeptember 30-án született meg a projekt gondolata: október minden egyes napján készít egy fotót magáról valamelyik kedvenc karakterének maszkírozva. Chapman átalakulásai igazán lenyűgözőek, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy semmilyen sminkes képzésen nem vett részt. YouTube videókból és werk fotókról próbálta ellesni a sminkelési technikákat és módszereket. Ha végiglapozzuk a 31 Days of Halloween projekt portfólióját, Chapman ízlését is megismerhetjük, milyen könyveket szeret olvasni és melyek a kedvenc filmjei. A projekt sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Chapman lánya is beszállt a projektbe illetve a megidézett filmek, eredeti karaktereit alakító színészek is szívesen posztolják saját közösségi oldalaikon Chapman fotóit.

Mindig csak egy százalék

Amikor Dave Brailsford 2010-ben elvállalta a Team Sky, az angol profi kerékpáros csapat vezetését, nagy fába vágta a fejszéjét. Az angolok egyetlen Tour de France győzelemmel sem rendelkeztek. A cél az volt, hogy ezen a helyzeten változtasson. Brailsford koncepciója egyszerű volt: a felkészülés minden egyes részletén 1 százalékot akart javítani. Úgy gondolta, hogy a sok apró változtatás elvezet az áhított győzelemhez, ezért a felkészülés folyamatát részekre bontották. Optimalizálták a kerékpárosok táplálkozását, a heti edzésprogramot, változtattak a kerékpárnyergeken és -gumikon. Azonban Brailsford és csapata nem elégedett meg ennyivel. Olyan területeken is keresték a javulás lehetőségét, amelyeket mások figyelmen kívül hagytak. Megkeresték például a legjobb párnát, hogy javítsák az alvás minőségét, tesztelték, melyik a leghatékonyabb masszázsgél, de még olyan lényegtelennek tűnő dologra is odafigyeltek, mint amilyen a kézmosás, hogy ezzel is csökkentsék a megbetegedések és a fertőzések esélyét. Tehát az életük minden területén keresték az 1 százalékos javulás lehetőségét. Brailsford úgy gondolta, ha következetesen alkalmazzák ezt a stratégiát, akkor csapata öt év múlva megnyerheti a Tour de France-t. Tévedett. Két év múlva, 2012-ben a Team Sky versenyzője, Sir Bradley Wiggins lett az első brit kerékpáros, aki megnyerte ezt a versenyt. Egy évvel később megismétlődött a siker, ezúttal egy másik csapattag, Chris Froome nyerte meg a trófeát. Kivételes teljesítmény az angol kerékpársport modernkori történetében. De most már különleges jelentősége van számomra is. Hiszen ez az a történet, ami a napokban Lehetsz kivételes - Az énmárkaépítés alapjai címmel megjelent könyvem bevezetőjében is szerepel. Nem véletlenül. Ez a történet remekül példázza azt, hogy apró kis változtatásokkal, követezetességgel és kitartással milyen eredményre számíthatunk. Emellett a könyvszerkezetét is Brailsford megközelítése inspirálta: az énmárkázás folyamatát önmagukban is egyszerűen kezelhető, könnyen értelmezhető részekre osztottam, ezek lettek a könyv fejezetei és alfejezetei. Így ha valaki elolvassa a könyvet, és csak 1 százalékot javít egy-egy területen – például több figyelmet fordít a kapcsolatai építésére, átgondolja az online kommunikációját vagy éppen a bemutatkozását –, biztos lehet abban, hogy énmárkája egyre erősebbé válik, ezáltal mindig egy kicsivel közelebb kerül szakmai és üzleti céljai megvalósításához. A könyv a Kossuth Kiadó gondozásában, a blog.hu és a KIOSK-Budapest támogatásával jelent meg. Azonban nemcsak a könyv megjelenése ad okot az örömre, hiszen közeleg a blog születésnapja is. El sem hiszem, hogy az első poszt élesítése óta eltelt öt év és most itt ez a könyv is.

Fokozd a boldogságod!

Az elmúlt években a világ leggazdagabbjai közül egyre többen csatlakoznak Warren Buffett milliárdos sztárbefektető kezdeményezéséhez. A kezdeményezés lényege, hogy a kiemelkedően gazdagok még életükben osszák szét vagyonuk legalább felét jótékony célra. A kezdeményezéshez olyan hírességek csatlakoztak, mint például Bill Gates, Mark Zuckerberg vagy éppen Tim Cook, az Apple vezetője. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen az, hogy ki, milyen ügyet támogat markánsan megmutatja értékrendjét, személyes orientációit és még jó érzést is okoz az adományozónak. Emellett a legújabb kutatások azt is bebizonyították, hogy nem csak a személyes jó érzést, de a fizikai és érzelmi jólétet, a boldogság szintet is növeli a jótékonykodás. Robert Ornstein, pszichológus és az orvos David Sobel a Healthy Plesaures című könyvükben úgy fogalmaznak, hogy mások segítése egyfajta eufória érzettel is jár, erősíti az immunrendszert, növeli a várható élettartamot és az önbecsülést. Persze, a jótékonykodás motivációi igen eltérőek lehetnek. Magyarósi Csabát és Szűcs Ádámot - az Egy nap a városban blog szerzőit - például a személyes frusztrációjuk indította erre. És ha már jótékonykodnak akkor nem aprózzák el, célként a gyermekéhezés felszámolását határozták meg. Nem kis feladat, hiszen ma Magyarországon húszezer gyerek éhezik. Csabáék a Gyermekétkeztetési Alapítvánnyal fogtak össze és garantálják, hogy minden egyes fillér kizárólag a gyermekeknek megy, kizárólag élelem formájában, nincs semmilyen adminisztrációs költség, a blog és az Alapítvány egyetlen forintot se tart meg. Csak ételre költik a pénzt és az egyenesen a gyerekekhez jut el. Ráadásul egy olyan támogatási modellt dolgoztak ki, melyben tulajdonképpen csak megelőlegezed a támogatást, majd kedvezmények formájában visszakapod. Egész pontosan leeheted olyan menő helyeken, mint például a Kiosk, a Sarki Fűszeres vagy a Gerlóczy, hogy csak a személyes kedvenceimet említsem (a folyamatosan bővülő listát itt találod). Így végül a jótékonykodás egyetlen filléredbe sem kerül. Te is jól laksz és egy gyerek is. A pontos részleteket Csaba elmondja a videóban: A lényeg az, hogy a jótékonykodás kellemes mellékhatásainak megtapasztalásához nem kell csilliárdosnak lenned. Elég, ha van havi 3500 vagy 5000 vagy 7500 forintod és csatlakozol a Légy te a város hőse! projekthez. A támogatásodat itt tudod megkezdeni, vágj bele, még ma. Nem fog fájni. Sőt, nő a boldogság szinted és nulla forintból mentettél meg egy gyereket az éhezéstől.

5 kihagyhatatlan lépés, mielőtt honlapot terveznél

"Szeretnék egy honlapot tudnál mondani egy jó szakembert?" - sokan fordulnak hozzám ezzel a kérdéssel. Aztán a legtöbb esetben kiderül, hogy a folyamat közel sem tart még ebben a fázisban. Nézzük, mi az aminek meg kell előznie a szakember keresést. A cím nem túlzás, az alábbi lépések valóban kihagyhatatlanok. Ugyanis ezek nélkül a tervezési folyamat nehézkes lesz, és a legrosszabb rémálmaidat fogja idézni, vagy ami még ennél is rosszabb, a végeredmény sem lesz a vágyaidnak megfelelő. 1. lépés: A funkció meghatározása A legelső dolog, hogy a honlapod funkcióját, a létezésének a célját meghatározd. Milyen funkciót szánsz a honlapodnak? Szimplán "digitális névjegyként", vagy értékesítési felületként hasznosítanád, vagy a portfoliódat, egy konkrét projektet - esetleg ezek kombinációját - mutatnád be? 2. lépés: Érzetek és jellemzők Milyen érzetet szeretnél kelteni a látogatóban? Mik a legmarkánsabb jellemzőid? Melyik polcra teszed magad? Ez a lépés tulajdonképpen nem más, mint a márkaértékek és márkajellemzők meghatározása. Itt van fontos szerepe az önismeretnek. Ennek akkor is jelentőssége van, ha céges honlapot készítenél, csak akkor a cégjellemzőit érdemes összeszedni, persze a személyesség ilyenkor sem árt. 3. lépés: A közönség megismerése Azaz, ki az ideális ügyfél számodra. Férfiak vagy inkább nők? Milyen korúak? Mi a foglalkozásuk? Milyen a jövedelmi helyzetük? Milyen élethelyzetben vannak? Van valami speciális érdeklődésük, tevékenységük, vagy hobbijuk? Van valami speciális tulajdonságuk? Persze, a kérdések az adott helyzet ismeretében bővíthetőek. A lényeg, hogy minél részletesebb képet alkotsz róluk, annál könnyebb dolgod lesz a későbbiekben. 4. lépés: A tartalom meghatározása és megírása Igen, a honlapod szövegeit - még a tervezés előtt - meg kell írni. Ezzel nemcsak a tervező dolgát könnyíted meg, hanem magadnak is időt, energiát és pénzt spórolsz meg. Gondolj csak bele, a grafikus - a szöveg nélkül - megtervezi például a bemutatkozó oldalt, és kiderül, hogy a szöveg jóval rövidebb vagy éppen hosszabb, mint amennyi helyet megálmodott. Ilyenkor indul az újratervezés, csúszik a projekt, és emelkedik a számla végösszege. Ez senkinek sem jó. De ha már szavakról van szó, akkor a menüpontokról se feledkezzünk meg. Úgyis az lesz a grafikus egyik legelső kérdése, hogy milyen menüpontokat szeretnél látni a honlapon? 5. lépés: Gyűjtögetés Az ügyfeleimnek mindig azt tanácsolom, hogy keressenek 5 olyan honlapot, ami tetszik nekik, és gondolják végig azt is, hogy miért. Persze, ilyenkor sokan válaszolják azt, hogy egyetlen honlappal sem elégedettek teljes egészében. Ez esetben két dolgot lehet tenni: vagy olyan honlapokat keresni, melyeknek egy-egy részlete, megoldása azért mégis elnyerte a szimpátiádat, vagy a legkevésbé tetszetőseket összegyűjteni azzal, hogy "na, ilyen aztán semmiképp se legyen". Ez a lépés sokat segít a tervezőnek abban, hogy egyáltalán merre induljon el. Ráadásul egy jó szakember mindenképp megkérdezi, hogy vannak-e kedvenc oldalaid. Ha minden lépésen végigmentél, akkor már jöhet a szakember, és indulhat a tervezés. A végére pedig egy bónusz tipp: ha rám hallgatsz, akkor olyan grafikust választasz, aki párban dolgozik egy programozóval. Így biztos, hogy gördülékeny lesz a folyamat.

Az információmegosztás megszállottja

Amikor 1939-ben, Ladislav Sutnar New Yorkba érkezett a Világkiállításra, hogy a csehszlovák pavilon munkálataiban részt vegyen, már Európa-szerte ismert és elismert grafikus volt. Több mint tíz éve Prága egyik legnagyobb könyvkiadójának művészeti vezetője volt, 16 jelentősebb kiállításon volt túl, mindemellett tanított és iskolaigazgatóként tevékenykedett. Ha valakire rá igaz a mondás: nem kell más csak megcsinálni és megmutatni, kommunikálni. Sutnar 1897-ben született Pilzenben, Csehszlovákiában. A matematikából és építészetből szerzett diplomát, a prágai Iparművészeti Főiskolán pedig a festés technikáját sajátította el. Festőként indult, de szerteágazó érdeklődése miatt inkább a tervezés felé fordult. A cseh-amerikai alkotóművész az avantgárd képzőművészet, a grafikai dizájn, a tipográfia nemzetközi hírű mestere volt - de tervezett játékot, étkészletet, textileket, sőt még a kosztümtervezésbe is belekóstolt -, akinek munkássága a vizuális kommunikáció és a formatervezés számtalan területére hatással volt. Nem véletlen az sem, hogy manapság, az infografika atyjaként emlegetik. Kérlelhetetlen funkcionalista volt. Meggyőződése volt, hogy a funkcionalitás és az esztétikum egyaránt fontos. Mi sem mutatja ezt jobban, mint kedvenc mondása, amit gyakran ismételgetett: "ha nem megfelelő a tipográfia, a sugárhajtású repülőgép pilótája nem tudja elég gyorsan leolvasni a műszerfalat a túléléshez”. De ugorjunk vissza az időben és térjünk vissza 1939-be. Ekkor döntött úgy Sutnar, hogy Amerikában marad a német csapatok csehszlovákiai bevonulása miatt. Ekkor antifasiszta múltja, majd a II. világháború befejezése után antikommunista meggyőzödése akadályozta hazatérését. Ebből is kitűnik, hogy nemcsak szakmai ügyekben volt kérhetetlenül következetes. Fia szerint pedig, aki a 22 ezer darabos hagyatékot gondozza az ügyfelekkel sem igazán kötött komprosszimot és nem igazán hagyta, hogy beleszóljanak a tervezésbe. Ilyenkor inkább nem vállalta a feladatot. Majdnem 20 évig (1941-60-ig) az amerikai Sweet's Catalog Services művészeti vezetője volt. Egyébként soha nem tanult meg tökéletesen angolul, vannak akik úgy vélik ez is - meg persze az erős bauhaus hatás - hozzájárult Stunar grafikáinak letisztultságához. A Sweet's-nél ugyanis a szerelési felszerelésektől kezdve, a generátorok műszaki leírásán át, mindenhez készítettek katalógust. Ezek megértése olyan nehézséget jelentett volna az olvasóknak, a megfelelő vizualitás nélkül, mint egy általuk nem beszélt nyelv megértése. Ez persze a kevésbé jóindulatú változat. Stunar mottója sokkal inkább magyarázatot ad: 'The designer must think first, work later' azaz a tervező először gondolkozzon és csak utána dolgozzon. Ez persze, nem pusztán a grafikai munkát végzők számára megfontolandó gondolat. 1951-ben saját céget is alapított. Reklámokat tervezett, dolgozott a McGraw-Hillnek és művészeti vezetője volt a Theather Arts magazinnak. Az ötvenes években az amerikai körzetszámok bevezetésekor a Bell telefontársaság katalógusait tervezte, neki köszönhetjük a körzetszámok zárójeleit valamint a dupla oldalas grafikai megoldásokat (ezeket elsőként alkalmazta). Az esztétikum és a funkcionalitás mellett, a tudásmegosztás megszállottja is volt. Grafikai munkái is ennek szellemében készültek, a minél gyorsabb információfeldolgozást támogatták. Ez nem csak a konkrét munkáiban mutatkozott meg, szakmai tudása megosztásával sem fukarkodott. Szívesen publikált szakfolyóiratokban, munkafilozófiájáról és módszereiről három könyvet is megjelentetett: Design for Point of Sale (1952), Packiging design (1953), és a Visual Design in Action (1961), mindegyik alapvető szakkönyvnek számít, napjainkban is. Oly annyira, hogy ez utóbbi könyve - közösségi finanszírozásban - nem sokára újra kiadásra kerül. Előremutató egyéni stílus, következetes kérlelhetetlenség és a tudásmegosztás az a három minőség, ami miatt a grafika ikonikus alakjai között tartják számon ma is Ladislav Stunart, majd negyven évvel halála után is.

Ismételj!

A kapcsolatépítés nem mindig könnyű, pláne akkor nem, ha valakinek nem túl jó a névmemóriája. A probléma azonban viszonylag egyszerűen megoldható, egy klasszikus, de most már tudományosan is bizonyított módszer segítségével. Az ismétlés a tudás anyja. Engem mindig kissé irritált ez a mondás, de úgy tűnik, kénytelen leszek megbékélni vele. Ugyanis egy frissen publikált kutatás bizonyítja a klisé igazságát. Persze, nem mindegy hogyan ismétlünk. A Laufler-Boucher szerzőpáros nem régiben publikált vizsgálata szerint egy adott információ megjegyzését igen csak megkönnyíti, ha mások jelenlétében, hangosan elismételjük azt. A vizsgálat résztvevőit arra kérték a kutatók, hogy különböző szavakat ismételjenek el, különböző módokon: csak magukban szájmozgással illetve anélkül, hangosan kimondva valamint valaki más társaságában. A vizsgálati eredmények szerint, már önmagában a szájmozgás vagy a hangos ismétlés is támogatja a memóriánk működését, de a leghatékonyabb ha társas helyzetben tesszük ezt. „Azt eddig is tudtuk, hogy a hangosan elismételt információ segíti a memorizálást, de ez az első olyan kutatás, mely bizonyítja, kommunikációs helyzetben ez még hatékonyabb” – mondja Boucher professzor. Tehát, ha megszeretnéd jegyezni valakinek a nevét, nincs más dolgod, mint megfogadni a klasszikus tanácsot és hangosan elismételni a másik fél nevét bemutatkozáskor.