Ikonok és terek

A megjelenésünk, a beszédmódunk éppúgy hozzátartoznak a személyes márkánkhoz, mint a  szakmai teljesítményünk. Azok a tárgyak, melyekkel körülvesszük magunkat vagy a helyiség ahol dolgozunk, az íróasztalunk tovább árnyalhatják a rólunk kialakult képet.

De nem csak a személyiségünk lenyomatát őrzik a minket körülvevő terek, hanem a munkánkra is hatással lehetnek. Inspirálhatnak, kreatívabbá tehetnek vagy éppen az ellenkező hatást válthatják ki.  

A legtalálékonyabb űrhajós

1969. júliusában, Neil Armstrong és Edwin Aldrin sima leszállást hajtottak végre a Nyugalom Tengerén. A holdraszállást rengeten kísérték figyelemmel. Köztük egy 9 éves kanadai kisfiú, aki az élmény hatására döntötte el, hogy űrhajós lesz. Az elhatározás pusztán gyerekes álomnak tűnhetett - ekkor Kanadának még űrprogramja sem volt - mégis valósággá vált: Chris Austin Hadfield űrhajós lett. 26 év múlva.

Chris Hadfield 21 éves űrhajós pályafutása alatt, majdnem 4000 órát töltött az űrben és örökre beírta a nevét az űrrepülés történetébe. Ő az első kanadai aki űrsétát tett, a Nemzetközi űrállomás első és mai napig egyetlen kanadai parancsnoka valamint a legismertebb űrhajós Neil Armstrong óta. Emellett olyan figyelmet irányított az űrkutatásra is, amire még a szakemberek sem számítottak. Nézzük, mi kellett ehhez?

Alapozás

Az út egyenes volt, de közel sem könnyű. Hadfield vitorlázó repülőként kezdte, majd motoros repülő jogosítványt szerzett, később oktatóként tevékenykedett. 1982-ben kitüntetéssel szerzett mérnük-pilóta oklevelet. Majd berepülőpilóta képzésen vett részt és a kanadai léierő berepülő pilótájaként, több mint 70 különböző típusú repülőgépet tesztelt.

A legjobb vadászpilóták között tartották számon, amikor jelentkezett a Kanadai Űrügynökséghez. Az 5330 pályázó közül őt választották ki a feladatra. Azonban a java még csak most következett. Az űrhajós kiképzés alatt minden korábbinál több tanulásra és keményebb munkára volt szüksége. Többek között oroszul tanult valamint a mérnöki doktorátust is megszerezte. A hivatalosan három évig tartó kiképzés után teljesült az álma és első űrutazására indult, 1995 novemberében.

Stratégia és egy gitár

A több évtizedes pilóta- és űrhajós karrier ellenére Hadfield nevét csak harmadik és egyben utolsó küldetése során ismerte meg a világ. A Nemzetközi Űrállomáson töltött idő alatt ugyanis aktívan használta a közösségi médiát. Az asztronauta tudatosan készült az ismeretterjesztő munkára és közösségi szereplésre. Még felszállás előtt a fiai javasolták, hogy használja a Twittert az űrállomáson töltött idő és az ott végzett tudományos munka bemutatására.

Bár a kanadai űrhajós dokkolását a Nemzetközi Űrállomáson - 2012. december 19-én – szinte alig néhányan követték. Azonban egy héttel később fokozódott az érdeklődés, amikor feltöltötte a YouTube-ra az első űrben felvett dalt. Ezt követően rendszeresen megosztotta az űrállomáson zajló élet legérdekesebb pillanatait. Az igazi, széles körű ismertséghez azonban kellett a szintén kanadai William Shatner is, aki Kirk kapitányt játszotta az eredeti Star Trekben. A két férfi Twitteres beszélgetésébe aztán bekapcsolódtak a Star Trek további szereplői, valamint Buzz Aldrin űrhajós is.

Chris Hadfield remek érzékkel használta ki a rá irányuló figyelmet. Ennek köszönhető az is, hogy  Forbes magazin,  legtalálékonyabb űrhajósnak nevezte, aki valaha elhagyta a Földet. Legnépszerűbb videója nem sokkal a visszatérése előtt, 2013 májusában készült. A felvételen, David Bowie számát, a Space Oddityt énekli és  ma már 30 millió felett jár a nézettsége.

Negatív gondolkodás

Hadfield azt mondja, hogy a siker elérésében sokkal nagyobb szerepe volt a lehetséges hibákra való elkészülésnek, mint a sikerről való gondolkodásnak. A legfontosabb azt számba venni, hogy mi romolhat el egy küldetés során. Ez az, ami elengedhetetlen a túléléshez. "21 évig voltam űrhajós, de csak hat hónapot töltöttem az űrben. A fennmaradó időben folyamatosan azokat a részleteket kerestem, amit elronhatunk egy küldetés során... Soha sem féltem az űrutazások alatt, nem azért, mert bátor vagyok, hanem azért, mert minden lehetséges probléma megoldását ezerszer gyakoroltam. A megfelelő felkészültség a fontos. Ez minimálisra csökkenti a félelmet, és önbizalmat ad."

Hadfield szerint, ez a módszer a mindennapi életben is rendkívül jól alkalmazható. Például, ha előadásra készülsz, gondold végig, milyen problémák lehetnek. Elfelejtheted a szövegedet? Elromlik a mikrofon vagy éppen nem működik a projektor? Találd meg az öt leginkább valószínűsíthető hibát, dolgozz ki rá stratégiát és próbáld el ezt is többször. 

A magyar, aki jó versenyt akar

Nem vagyok Rob a Pop, csajok, satöbbiből – aki folyamatosan top 10-es listákat gyárt -, de ha mégis csak készítenék egy listát a 10 kedvenc (én)márkámról, akkor Bojár Gábor biztosan benne lenne.

A fellazuló szocializmus félmaszek társulásából multivá nõtt szoftvercég, a Graphisoft alapítója mindazon tulajdonságok birtokosa, amik egy erős személyes márkához szükségek. 

A fizikusból lett vállalkozó teljesítménye vitathatatlan, nem csinál titkot értékrendjéből, hitelesen és következetesen vállalja véleményét. És persze saját személyiségét is, finom humorral és öniróniától sem mentesen. De számomra legszimpatikusabb tulajdonsága, hogy pontosan felismeri saját korlátait is, tisztában van személyes képességeinek határaival. Nem akar – és nem akart – túl nyújtozkódni a saját területén. Ismertségét (és elismertségét) arra használja, amiben a legerősebb: a vezetési és a vállalkozói kultúra jobbá tételére, a jó verseny eszméjének hirdetésére.

Éppen ezért ajánlom hétvégi moziként, egy másfél évvel ezelőtt elhangzott előadását, melyben beszél arról, hogy miért lett vállalkozó, milyen hibákat követett el vezetőként, de legfőképp arról, milyen a jó vezető és kiből lesz jó vállalkozó. Akkor is érdemes meghallgatnod az előadását, ha nem vágynál vezetői vagy vállalkozói babérokra.

Kedvenc cipőm története

Tíz éve egy fiatal texasi vállalkozó Argentínába utazott. A vakációról 250 pár cipővel a hátizsákjában és egy új üzleti modellel a fejében tért vissza Los Angeles-i otthonába. Így kezdődőtt a TOMS cipők sikersztorija.

A hirtelen sikersztorik hátterében általában hosszú évek munkája van. Azonban csak egyetlen pillanat, amikor a látszólag független események és tapasztalatok összeállnak egy képpé. Sokszor valami véletlenszerű esemény hatására, egy találkozás, egy beszélgetés, egy élmény és kipattan az ötlet. Az-az ötlet, mely annyira személyessé válik, hogy még a nehézségek sem tántoríthatnak el a megvalósítástól. Az elkötelezettség és a kitartó munka pedig beérik és sikerhez vezet.

Nem történt ez másképp Blake Mycoskieval – a TOMS alapítójával – sem. A 29 éves Mycoskie ekkor már elvégezte az egyetemet, ahol filozófiát és üzleti ismereteket tanult. Néhány többé-kevésbé sikeres vállalkozáson és egy valóság-show szereplésen is túl volt – ahol az utolsó pillanatban egymillió dollárt vesztett - és éppen egy online oktatási program beindításán dolgozott.

De hogyan kerültek a cipők a zsákba? Ahogy mondani szokták: Rómában élj úgy, mint a rómaiak. Mycoskie igyekezett minél jobban megismerni az argentin kultúrát, tangózni tanult, polózott és alpargatast viselt (hagyományos cipő). Azonban nemcsak az ország kulturális gazdagságával szembesült, hanem a szegénységgel is.

Az utazás vége felé, egy kávéházban belebotlott egy amerikai nőbe. A nő egy jótékonysági szervezetnél önkénteskedett, rászoruló gyerekeknek cipőket adományoztak. Ugyanis, sok gyereknek még cipője sincs, a cipő hiánya pedig nemcsak az iskolába járást akadályozza, hanem emiatt fokozottan kitettek a legkülönbözöbb fertőzéseknek. Azonban, ironikus módon a szervezetnek is volt egy Achilles-sarka. Az adományok nem egyenletes ütemben érkeztek és gyakran nem a megfelelő méretben. 

Mycoskie valamit tenni akart. Az első gondolata az volt, hogy cipő-adományozási programot szervez. Azonban, a fenntarthatóság problematikáját ez nem oldotta volna meg. Ráadásul csak üzleti tapasztalatai voltak, az alapítványi működésről fogalma sem volt. Ezért átfogalmazta a kérdést, a számára ismerős üzleti környezetre: hogyan ötvözhető a vállalkozás és a jótékonyság?

Így született meg a one-for-one modell gondolata. A képlet egyszerű: minden egyes eladott cipő után, egy pár cipőt adományoz a rászorulóknak, jótékonysági szervezetek bevonásával. Az ötlet megvolt, már csak meg kellett valósítani. Gyanítom ekkor lenézett a lábára, amin éppen egy alpargatas volt és beugrott: mi lenne, ha a hagyományos helyi viseletet átszabnák az amerikai piac igényeire, helyi mesteremberek segítségével. Persze, a legtöbb helyi mester bolondnak nézte és nem igazán voltak hajlandóak a megszokott formáktól és színektől eltérni. Mycoskie azonban nem adta fel és végül talált valakit, aki vállalkozott az együttműködésre.

Az ötlet megvolt és 250 pár cipő is. Már ‘csak’ el kellett adni. Mycoskie rengeteg e-mailt és telefont intézett, amikor éppen ráért. Hiszen közben egy másik vállalkozáson is dolgozott. A cipők csak lassan fogytak, egy szombat délelőtt Mycoskie úgy döntött, hogy ez így tovább nem mehet, valamit tennie kell. Fogta a hátizsákját, benne a cipőkkel és elindult viszonteladókat keresni. Így talált rá az American Rugra. Ahol a tulajdonos legalább annyira szerette a cipőket, mint a történetüket. Mycoskie ekkor tanulta meg az egyik legfontosabb leckét: “Nem számít, mennyire kényelmes távolról elérni másokat, néha a legfontosabb feladat az, hogy személyesen is megmutasd magad.”

A jó történetekre emlékezünk, kapcsolódunk hozzájuk és tovább meséljük őket. Így jutott el a cipők sztorija Booth Moorehoz is, a Los Angeles Times divat szekciójának újságírójához. A sztorit címlapon hozta a lap, még aznap 2200 rendelés érkezett. A probléma csak az volt, hogy összesen 160 pár cipő volt raktáron. Mycoskie gyorsan szerzett két gyakornokot és őrült tempóban válaszoltak a megrendelésekre. Őszintén megírták a jelentkezőknek, hogy az ígért négy napos határidőt nem tudják vállalni. A megrendelők pedig megértőek voltak, a több mint kétezerből csupán egy ember törölte a rendelését.

Mycoskie visszatért Argentinába, egy újabb cipőszállítmányért. Mindeközben a sajtó felkapta a sztorit. Ennek hatására újabb viszonteladók jelentkeztek. A TOMS egyre ismertebbé vált. Hamarosan Keira Knightley és Scarlett Johansson is TOMS-ban koptatta az utcákat. Ahogy mondani szokták a többi már történelem. Mycoskie több mint 50 millió pár cipőt adott el az elmúlt tíz évben.

A vállalkozás profilját is bővítette, már nemcsak cipőket, hanem szemüveget és kávét is árul. Minden egyes eladott napszemüveg és szemüvegkeret egy arra rászoruló szemészeti ellátását biztosítja. Prémium minőségű pörkölt kávé eladásával pedig a fejlődő országok ívóvíz ellátását támogatja. A cipők sikertörténetéről könyvet is írt, tavaly pedig eladta a cég felét és az összeget társadalmilag hasznos vállalkozások támogatására fordítja.

És hogy mit jelent a TOMS? Ez a márka ígéretének, ha úgy tetszik a vállalkozás missziójának rövidítése: Tomorrow’s Shoes.